StarDriver: Ezt nagyon várom, remélem hozza majd az Eureka Seven és a Bounen no Xamdou színvonalát, amik szintén a Bones eredeti mecha történetei voltak. Mostanában amúgy is kezdem megkedvelni a mecha animéket, leginkább azért, mert ezeknek van a legjobb történetük.

Ironman: Nem tudom mit gondoljak róla, igazából nem vagyok túl nagy Vasember fan (a Marvel képregények közül leginkább csak a Pókembert szeretem), és eddig az összes japán-amerikai koprodukció elég nagy bukás lett, szóval nem várok el tőle sokat, és ezért valószínűleg nézni se fogom.

Panty & Stocking: Igazából ezt a sorozatot nem nagyon tudom hova rakni, mert az eddig kijött információk és a karakterdesignok alapján nem nagyon tetszik, viszont a Gainax csinálja, azon belül is azok az emberek, akik a TTGL-en dolgoztak. Az első részt mindenképpen megnézem majd, aztán majd döntök.

Psychic Detective Yakumo: Elég érdekesnek tűnik leírás alapján, szóval ezt mindenképpen nézem. Habár elég sok ilyen “valami miatt képes vagyok látni a szellemeket” anime, általában szeretni szoktam őket.

Kuragehime: Ez a sorozat elsősorban fiatal nőknek szól (ami én nem vagyok), de azért szerintem nézni fogom. A NoitaminA timeslotban fog futni, ahol általában mindig jó, egyedi animék mennek, szóval eldöntöttem, hogy akármi is kezdődik ott, azt elkezdem. Ezenkívül Brain’s Base-ék csinálják, akiknek eddig minden munkáját szerettem.

Bakuman: Talán ezt várom a legjobban a szezonból, nagyon jónak ígérkezik. Anno a mangáját is elkezdtem, de aztán bejelentették az animét, úgyhogy inkább abbahagytam – szóval remélem nem rontják el az adaptációt, és lesz olyan jó, mint az alapanyag. J.C. Staff-ékat alapjába véve szeretem, de az utóbbi szezonokban nem éppen teljesítettek jól, és csupa középszerű sorozatot készítettek.

Letter Bee Reverse: Az első sorozatot néztem, az eleje nagyon tetszett, aztán teletömték fillerekkel a közepét, hogy az utolsó részben visszatérjenek a főstoryra, és cliffhangarrel zárják a sorozatot. Remélem a második évadot nem tervezik fillerekkel telenyomni, mert rengeteget rontottak az összképen.

Togainu no Chi: Yaoi játék alapján készül, valószínűleg tele lesz nőknek szánt fanservice-el, szóval úgy érzem ez sem nekem szól. Mindenesetre lesz mire a fangirlöknek nyáladzaniuk.

Soredemo Machi wa Mawatteriu: A SHAFT visszatér egy újabb idiótának tűnő sorozattal, ami nálam alapból must see kategória. Jó látni, hogy a Vampire Bund után visszatértek a jól bevált őrült vígjátékokhoz.

Shinryaku! Ika Musume: Ez sem tűnik rossznak, de valószínűleg csak egy újabb moe moe sorozat lesz. Mindenesetre a mangáról sokan mondták, hogy nagyon vicces, szóval lehet, hogy elkezdem majd.

Arakawa Under the Bridge x Bridge: Az első évad nagyon tetszett, szóval alap, hogy nézem. Nem hiszem, hogy nagyon eltudnák rontani.

Hyakka Ryouran Samurai Girls: Queen’s Blade * Szamurájok = ez a sorozat. Nem tudom mit gondoljak róla, bár az biztatónak tűnik, hogy legalább vannak benne férfi szereplők is. Trailer nem volt rossz, de nem éppen az én műfajom az ilyenfajta fanservice. Azért az első részt majd megnézem.

The World God Only Knows: A mangájából olvastam 19. fejezetet, aztán bejelentették az animét, és abbahagytam. Igazából annyira nem tetszett, mint vártam, de rossz sem volt, szóval ezt egyértelműen nézni fogom. A Manglobe-tól jó munkát várok el, eddig szinte minden sorozatuk tetszett.

Otome Youkai Zakuro: Meiji éra és youkaiok, ennyi elég is ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Karakter designok alapján shoujo lesz, de azokat igazából szeretem, ha nem csak a nyáladzásból állnak. Szintén J.C. Staff, és a trailer alapján nem igazán jött be az art, de azért remélem nem kell majd csalódnom.

Yosuga no Sora: Újabb sablonos VN adaptáció, de azért bízok benne, hogy egyszer találkozok valami jóval a Key műveken kívül, ezért ezt is nézni fogom, de ha több lesz mint 13 rész, lehet abbahagyom (persze csak ha rossz lesz).

A Certain Magical Index 2: Az első sorozat az egyik kedvencem, szóval ezt nagyon várom. Olvastam, hogy csak itt fog igazán beindulni a történet, és az első évad cselekménye csak a felvezetés volt, szóval biztos nagyon jó lesz – trailer alapján is.

Sora no Otoshimono Forte: Első évadot nem néztem, de úgy hallottam hárem ecchihez képest elég jó története volt. Igazából tervezem majd bepótolni, de nem mostanában, szóval ezt sem fogom egyelőre nézni.

Hakuouki 2: A gyengén kezdődő első évad a végére annyira rossz lett, hogy nem vagyok biztos abban, hogy erre a sorozatra vágyok. Még átgondolom, hogy akarok-e újabb 12 részt szenvedni.

Motto To-Love-ru: Szintén nem láttam első évadot, de a Sora no Otoshimonoval ellentétben még a szezon kezdete előtt be akarom ezt pótolni. Igazából az animéről nem sok jót hallottam, viszont a mangáról igen, szóval reménykedek.

Hetalia 4:  Nézem, nézem, de igazából csak azért, mert úgy voltam vele az az 5 perc/hét nem árt meg. Igazából ez is olyan sorozat, amit a fangirlök tesznek elviselhetetlenné, mert a sorozatban nincs semmi BL, csak amit az említett rajongók belemagyaráznak.

My Little Sister Can’t Be This Cute: Kíváncsi leszek rá, az LN-nek nagyon sok fanja van, szóval biztos nem lehet rossz. A leírásból arra lehetne következtetni, hogy egy újabb kissxsis-el van dolgunk, ahol a testvérek szexuális kapcsolatát követhetjük nyomon, de már több helyen is olvastam, hogy ennek nem szabad bedőlni, mert igazából az egész 100% vígjáték.

MM!: Újabb Xebec perverzség, mazochista főszereplővel, és valahogy nagyon nem érdekel ahogy majd veri őt a háremje, az meg majd élvezi. Kihagyom.

Fortune Arterial Red Promise: Még egy VN adaptáció, most abból a fajtából, amiknek van is valami történetük azon kívül, hogy hogyan hódítod meg a lányokat. A szomorú csak az, hogy ezek még rosszabbul szoktak sikerülni, mint a sima dating-sim adaptációk, szóval ettől se várok sokat. Azért nézni fogom.

Tantei Opera Milky Homes: Újabb moe moe show, de ezt szerintem nézni fogom, hátha kihoznak valami értelmeset a plotból.

Super Robot taisen The Inspector: Nem láttam az előző sorozatokat, és a legkevésbé sem érdekelnek, szóval ennyi.

Pokemon Best Wishes: Az első sorozatban a 11. résznél járok, de amúgy nincs vele bajom. Ha egyszer majd eljutok odáig, hogy minden részt megnéztem az előzőekből, biztos erre is sort kerítek.

Maradék öt: no thanks.

Megint forgalmas szezonnak nézünk elébe, bár lehet megint dobok majd párat út közben, mint a nyáriból.

Kezdem akkor sorban a chart alapján:

Highschool of the Dead: Alapjába véve nem vagyok oda a zombis storykért, de ez annyira hype-olva van, hogy mindenképpen megnézem majd legalább az első néhány részt. A karakterdesign elég egyedinek tűnik, és az animáció is jóra sikeredett (bár ez a MADHOUSE-tól el is várható), szóval minden a történeten múlik.

Seikimatsu Occult Academy: Az “Anime no Chikara” project harmadik és egyben utolsó darabja, és mivel az előzőeket is néztem/nézem, ezt sem hagyom ki. Az alapkoncepció érdekesnek tűnik, remélem ki is hoznak belőle valami jót, és nem csak más animék utánzása lesz.

Sengoku Basara Two: Az első sorozatért nem voltam annyira oda anno, mert a szép grafikán kívül semmit sem tudott felmutatni, de így mostanra mégis szép emlékként emlékszek rá, szóval mindenképpen nézni fogom a folytatást. Az FMA:BH helyét veszi át, ami a legdrágább timeslot, szóval a produkció minőségével biztos nem lesz baj, hiszen elég nagy költségvetése lehet.

Shi Ki: Szintén egy bizonyos szinten hype-olt sorozat, de legalább a vámpírok valamivel közelebb állnak hozzám, mint a zombik. A NotaminA timeslotban fog menni, ahonnan mindig eredeti és jó animék jönnek elő, szóval ez az egyik olyan cím, amit különösebben várok.

Kuroshitsuji 2: Ezen még nagyon gondolkodok, mivel látszólag elég nagy szemét lesz. Az hagyján, hogy az eredeti történethez semmi köze, de a trailerből úgy tűnik ugyanazokat a jeleneteket hasznosítják újra, mint amik az előző sorozatban is voltak. A 2 új szereplő meg elég unszimpatikus eddig, szóval elképzelhető, hogy ezt most majd kihagyom.

Nurarihyon no Mago: A legesélyesebb anime a “szezon kedvence” címre nálam, mert nem csak az egyik kedvenc stílusomba tartozik (shounen), de az egyik kedvenc témámmal is foglalkozik (youkaiok). Néhány oldalt láttam a mangából, és azt artwork is nagyon szépnek tűnt, bár ebből az animében nem biztos, hogy sokat fogunk látni (főleg, hogy a Studio Deen csinálja, ami nem éppen arról híres, hogy minőségi munkákat végez). Kíváncsi vagyok hány részes lesz, bár valószínűleg csak egy egyszerű 26-52 animére számíthatunk.

Tono to Issho: Nem igazán érdekel, az OVA sem tetszett (végig se néztem), és amúgy sem lesz hozzá sub. Ezt kihagyom.

The Legend of the Legendary Heroes: Ezt nézni fogom, szeretem az ilyen stílusú fantasy történeteket, és a trailer alapján nem tűnik rossznak. Kicsit attól félek, hogy túlzásba fogják vinni a vígjátékot, legalábbis a cím alapján ezt elképzelhetőnek tartom, de azért remélem tényleg jó lesz. Nem akarok egy második Sacred Blacksmith-t.

Osaka Hamlet: What?

Amagami SS: A VN elég híres, elvileg jó a története, szóval ja. Szeretem az olyan VN adaptációkat, amik a storyra fókuszálnak, és nem a fanservice-re, szóval ezt szerintem szeretni fogom. A trailerből ítélve elég szép lesz az animáció is. Az egyedüli buktatója a dolognak a történet elmesélése lehet, ugyanis a sorozat több fejezetből fog állni, és mindegyik, egymástól teljesen függetlenül fogja feldolgozni a különböző lányok route-jait.

Ookamisan to Shichinin no Nakamtachi: Igazából erről nem tudok túl sokat, de a trailer alapján megtetszett + J.C. Staff + Taiga klón, szóval nézem.

Mitsudomoe: A Minami-ke első évadjának rendezője rendezi, és mivel azt nagyon szerettem, ezt is nézni fogom. Maga a stílusa is hasonlónak tűnik, azzal a különbséggel, hogy ez látszólag jóval inkább loliconoknak készült, mintsem hogy egyszerű slice-of-life kedvelőknek.

Strike Witches 2: Elsőt nem láttam, és bár a távoli jövőben tervezem, az nem mostanában lesz. Szóval passzolok.

Asobi ni Iku Yo!: Az AIC szokásos nekomimi showja, csodálkozok, hogy minden szezonban elő tudnak drukkolni eggyel. Kihagyom, nem izgatnak az ilyen dolgok, már most tudni, hogy sz*r lesz.

Seitokai Yakuindumo: A Seitokai no Ichizon jut róla eszembe, és az végül is elég jó volt, még ha az első felét szinte végig is szenvedtem. Nézni fogom, az első néhány részt biztosan.

Shukufuku no Campanella: Trailer alapján generic moe-show, generic karakterekkel, gyenge grafikával, de azért én nézni fogom. Okot ne kérdezettek, mert én sem tudom, bár talán reménykedek abban, hogy olyasmi lesz, mint az Aria. (Na nem mintha láttam volna, de sokak szerint valami iszonyú awesome slice-of-life show, ami szintén egy ilyen alternatív, mágikus világban játszódik) Ja, hogy eroge adaptáció. Ez esetben idióta főszereplő, moeség mellett ecchi is, bugyuta történet, és természetesen hárem. De ne legyen igazam.

Sekirei: Pure Engagement: Első szezonból 1 részt láttam még nagyon régen, és bár ecchihez képest állítólag egész jó történettel rendelkezik, jelenleg ezt kihagyom. Majd ha egyszer megnézem az elsőt, természetesen megnézem majd ezt is.

Digimon Xros Wars: Meh.

Szóval ennyi volna, megint jó sok mindent elkezdek, nem tudom mikor fogok leszokni erről a szokásomról. Remélem nem csak kellemetlen, de kellemes csalódások is lesznek ebben a szezonban, akárcsak a tavasziban. Legközelebbi postom amúgy szerintem az egész tavaszi szezon értékeléséről fog szólni, amikor már minden sorozat véget ért, amit nézek (közte a többszezonosok is, mint a Durarara, vagy az FMA: BH). Addig is további jó animézést.

Most fejeztem be ezt a sorozatot, és nagyon tetszett. A két mozifilm és a special még hátravan, de úgy érzem az értékelésemből nem fog levonni semmit az a tény, hogy azokat még nem láttam.

Történet: A történet viszonylag egyszerű. Főszereplőnk, Kino, egy utazó, aki beszélő motorjával járja be a világ különböző országait (amik igazából városok, de mivel az animében országoknak hívják őket, maradjunk is ennél).  Viszonylag a sorozat elején (a 4. részben) már meg is ismerhetjük Kino múltját, ami szerintem nagyon jó volt, hiszen ezután sikerült igazán megkedvelnem Kinot. A sorozat epizodikus, néhány kivétellel minden rész 1-1 országot mutat be, és egyetlen egy kivételével mindegyik történetnek szomorú vége van. A címmel ellentétben nem éppen egy csodaszép világot látunk.  Nekem az összes rész tetszett, mindegyik ország nagyon egyedi volt, és sosem éreztem úgy, hogy ismétlődnének a dolgok. A sorozat, annak ellenére, hogy epizodikus, jól keretbe volt foglalva, bár azt most nem akarom részletezni, hogy miért. Túl hosszú lenne.  A lényeg az, hogy a történetre 10/10 pontot adok.

Animáció: Nem mondom azt, hogy túlságosan is szép volt, de az anime 2003-as, és ahhoz képest tényleg nem volt rossz. A hátterek jól ki voltak dolgozva, és igazából a karakterekkel sem volt baj, bár a regény karakterdesignjai sokkal jobban néznek ki. A vízszintes csíkok jó hangulatot adtak az animének, és habár először azt hittem zavaróak lesznek, olyan gyorsan megszoktam őket, hogy olyan volt, mintha ott se lennének. 8/10-et adok az animációra.

Karakterek: Tulajdonképpen az egész sorozatban csak két állandó karakter van, Kino, és a motorja, Hermes, viszont az ő karakterük nagyon jól ki van dolgozva. Kino karakterét leginkább a flashbackje közben és után kedveltem meg, de akkor nagyon. Ő tényleg nagyon jól ki lett találva, még ha legelőször elég sablon karakternek is tűnik, később kiderül, hogy egyáltalán nem. Hermes leginkább csak azért van, hogy Kinonak ne nekünk kelljen elmagyaráznia a dolgokat, hanem neki, de ettől függetlenül rendes személyiséggel rendelkezik, és még kedvelhető is. Karakterekre is 10/10-et adok, mert a főszereplőkön kívűl a fontosabb epizódszereplők is jól ki voltak dolgozva.

Hangok: Az op/ed nagyon tetszetős volt, legfőképpen az ed, ami szomorú hangulatával jó befejezést adott az általában szomorú befejezésű történetekhez. A seiyuuk is jók voltak, ahogy a sorozat közben felcsendülő dallamok is, és ezek jól hozzájárultak az anime hangulatához. Ez is 10/10.

Összegezve: Gondolom már mindenkinek leesett, hogy nagyon tetszett az anime. Egy percet sem unatkoztam rajta, és ez az egyik legjobb ilyen jellegű anime, amit láttam. Leginkább a Mushishi-hez tudnám hasonlítani, bár annál nekem ez jobban tetszett. Bátran ajánlom mindenkinek, tényleg megéri. 10/10 a végleges pontszámom, és akkor jöhet a hátralévő három “rész”.

A sorozatot már régóta halogattam, tulajdonképpen animés pályafutásom kezdete óta, hiszen már akkor kinéztem magamnak. Már egy jó fél éve le is volt töltve, de valamiért mégse vitt rá sose a lélek, hogy megnézzem (talán azért, mert még egy időben néztem ki magamnak a Fate/stay Night-tal, de abban csalódnom kellett), viszont ez 2 napja megváltozott, és hirtelen kedvet kaptam hozzá.

A sorozat történetét nem szeretném részletezni, aki kíváncsi rá, olvassa el az AA-n lévő ismertetőt. Az általatam végignézett sorozatokat mostantól mindig 4 szempont alapján fogom részletezni, azaz animáció, történet, karakterek, és hangok, majd ezek után egy összefoglaló véleményt adok róluk, és egy végleges pontszámot rá. Próbálok minél spoiler-mentesebb lenni.

Történet: A történet, annak ellenére, hogy nem kiemelkedő, semmiképpen sem lehet rossznak nevezni. Clare múltjának bemutatása nagyon jól sikerült, talán ezek a részek tetszettek a legjobban a sorozatból. A sorozat első fele nekem jobban tetszett, amikor még kicsit epizodikusabb jellegű volt a sorozat, ezek alatt valahogy jobban is éreztem azt a középkori hangulatot, ami miatt legfőképpen megtetszett. A végével, ahhoz képest, hogy anime-original volt, nem volt különösebb problémám, na de hát lehetett volna jobb is. A történet összességében 8/10.

Animáció: Az animáció nagyon szép volt, a középkori világot nagyon jól sikerült megragadnia a készítőknek. A harcok látványosak voltak, tényleg nem lehet rá egy rossz szavam se (bár azért igencsak kíváncsi vagyok, hogy ez a sorozat hogy fér be a shounen kategóriába ennyi vérrel és gore-ral), egyedül a karakterdesignok nem tetszettek eleinte, mert mivel a karaktereknek nem csak az arca, de még a szemük és hajuk színe is egyező volt (persze ez a történet miatt elengedhetetlen), sokszor összekevertem a mellékszereplőket. Összevetve, az animációt egy 9/10-nek mondanám.

Karakterek: Szerintem ez a sorozat legnagyobb erőssége, nagyon jól bánik a karaktereivel, és sikerül megkedveltetnie a legtöbbjüket a nézővel. Elég csak Clare háttértörténetére gondolni, ahol Teresát – annak ellenére, hogy valószínűleg nem nagyon fogjuk többet látni – úgy kidolgozták, mintha legalább főszereplő lenne, ráadásul sikerült elérniük, hogy ő legyen a kedvencem a sorozatból. Sok Claymore-ral ismerkedünk meg a sorozat során, akik mind szépen megalkotott személyiséggel rendelkeznek, egyedül a főszereplő fiút éreztem gyengének ilyen szempontból, de ő valószínűleg azt a szerepet hivatott betölteni, aki a sorozat folyamán nagy fejlődésen megy keresztül (sajnos ezt az anime korlátozott hosszúsága miatt nem tudtuk tapasztalni). Szóval a karakterek számomra egy 10/10-et érnek.

Hangok: A seiyuuk jók voltak, a hangeffektek sem voltak rosszak, és a sorozatban lévő dallamok is jól sikerültek. Az opening/ending is tetszett, szóval nem nagyon tudok panaszkodni a hangokra (bár ahogy azt előzőleg írtam, nem nagyon szoktam emlékezni a hangokra egy sorozatból, és nem is fontosak számomra annyira, mint a többi tényező). Egy 9/10-et adok rá.

Összegzés: A sorozat nagyon tetszett, leginkább középkori hangulata (mindig is a középkor volt az egyik kedvenc témám) és karakterei miatt. A történet is megállta a helyét, még ha nem is emelkedett ki különösebben. Az animáció szép volt, a harcok látványosak voltak, szóval erre sincs sok panaszom. A sorozatot úgy összességében egy 9/10-nek éreztem, szóval ennyit is adtam rá, és akkor jöhet is a manga. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasy témájú sorozatokat, és nem riad el a sok vértől és a repülő végtagoktól, illetve a leginkább csak nőkből álló szereplőgárdától.

_____________________________________

Legjobb anime

Eden of the East

A kedvenc sorozatom a tavalyi évből, eredeti történettel, szerethető karakterekkel, szép grafikával és ütős openinggel. Egyetlen negatívuma a vége, mivel hogy ugye nem lett befejezve, hogy “találkozunk majd a moziban”, de amúgy tényleg nem tudok rá rosszat mondani.

_____________________________________

Legjobb történet

Eden of the East

Lehengerlő, fordulatos történet, egyik részen sem unatkoztam, és sok helyen izgultam is. Nem nagyon tudok más 2009-es animére gondolni, ami felvehetné e téren ezzel a versenyt.

_____________________________________

Legjobb karakterfejlődés

Kemono no Souja Erin

Egyértelmű nyertes, a főszereplő életét egészen kiskorától felnőttkoráig végigkísérjük, így a karakterfejlődés értelemszerűen óriási szerepet játszik benne.

_____________________________________

Legjobb animáció

Aoi Bungaku

Grafikailag ez a sorozat nyűgözött le a legjobban. A különböző történetek mind különböző színtéren játszódtak, viszont a grafika mindegyikben kiválóan teljesített. Elég csak a Hellscreen pokoljára, vagy az In the Forest, Under the Cherries in Full Bloom cseresznyefáira gondolni.

_____________________________________

Legjobb zene

Pandora Hearts

Megmondom őszintén, sosem emlékszem az animék zenéjére. Így van ez itt is, de mivel az ebben az animében oly fontos szerepet játszó zsebórának a dallama itt cseng a fülemben, ennek adom a díjat.

_____________________________________

Legjobb Opening/Ending

Eden of the East

Újabb kategória, amiben számomra ez az anime az abszolút nyertes. Az opening zenéjét az Oasis nevű angol együttes adta, ami már alapból elég nagy plusz pont volt, de emellé egy, a sorozat hangulatát teljesen átadó, amolyan absztrakt animáció is járt. Az ending szintén nagyon jóra sikerült, aminek ám a zenéje sem rossz, mégis az “animációja” az, ami kiemelkedő, hiszen az egészet papírból állították össze. Ezt talán legjobban a Honey and Clover openingjeire tudnám hasonlítani.

_____________________________________

Legjobb akció

Darker than Black: Ryuusei no Gemini

Egy anime, amiben összességében csalódnom kellett (nem érte el sajnos az első évad színvonalát), de egy bizonyos kategóriában (jelenet esetben ugyebár ez az akció) számomra első helyen végzett. A harcok mind látványosak voltak, a különböző természetfeletti képességeknek köszönhetően.

_____________________________________

Legjobb kaland/fantasy

Kemono no Souja Erin

Szépen kidolgozott, egyedi fantasy világ, kalandos történet, szerethető karakterek, és miegymás. Nem nagyon jöhetett szóba nálam más anime ezen a téren, hiszen ez minden szinten felülmúlta az összes többi művet. Egyetlen problémám vele a néha túl lassan folyó történet volt.

_____________________________________

Legjobb dráma

Clannad After Story

Az előző sorozatot ott folytatja, ahol az abbamaradt, főszereplőink iskola utáni életét mutatja be. Drámai elemekben sokkal erősebb, mint elődje, szó szerint a sírva fakasztó kategóriába tartozik. Más szóba sem jöhetett volna ebbe a kategóriába.

_____________________________________

Legjobb romantikus történet

Toradora!

A vígjátékot és romantikát ügyesen keverő, szinte teljesen dráma mentes romantikus vígjáték. A sorozat elején uralkodó vígjáték főszerepét szépen lassan átvette a romantika, hogy a végén egy kerek befejezéssel összehozza a két főszereplőt. A sorozat az egyik kedvencemmé vált, így szerintem érthető, hogy miért adom ennek a díjat.

_____________________________________

Legjobb vígjáték

Hayate no Gotoku!!

A 2007-es sorozat méltó folytatása, ami immár a mangát követi, mindenféle filler nélkül. Ennek köszönhetően a random poénok száma csökkent (viszont a szereplők közötti kapcsolatok jobban fejlődtek), de még mindig tele volt hangosan röhögős pillanatokkal, szóval méltán kapja meg tőlem ezt a díjat.

_____________________________________

Legjobb ecchi

Kampfer

Egyetlen versenyzőként ez a sorozat kapja meg a díjat, bár igazán egy ecchi animéhez képest jó is volt, szóval méltán. A sorozat közepe felé voltak gyenge részek, de egy fanservice animéhez képest még így is izgalmas volt, és a női testrészek mutogatását sem vitték túlzásba.

_____________________________________

Legjobb sci-fi

To Aru Majutsu no Index

Egyedi világában a tudományokat és a mágiát ügyesen összekeverték, ezzel egy sci-fi utálónak is szerethetővé téve a sorozatot. Sokaknak az epizodikus jellege miatt nem tetszett, de szerintem éppen emiatt volt jó. Egyik kis történeten sem unatkoztam, voltak benne szimpatikus szereplők, és a grafika is szép volt.

_____________________________________

Legjobb sport anime

Nem néztem sportanimét az évben, hiszen csak nem rég fedeztem fel a “bájukat”, így ez a kategória számomra kimarad.

_____________________________________

Legjobb horror/thriller/misztérium

Ookami Kakushi

Tipikus thriller, ami hibái ellenére nekem mégis tetszett, megmagyarázhatatlan okok miatt.  A vége nem volt jó, és sok szál elvarratlan maradt, ezek miatt nem pontoztam túl magasan, de összességében jó volt ez.

_____________________________________

Legjobb slice-of-life

Zoku Natsume Yuujinchou

Lehet, hogy nem ez a legjobb kategória e sorozat számára, de mivel máshova nem fért be (és AnimeReactoron is ide van sorolva), ide kellett raknom (mindenképpen akartam díjat adni neki).  Nem egy tipikus slice-of-life sorozat, de éppen ezért azokat bőven felül is múlja remek karaktereivel, érdekes világával, és nagyszerű történeteivel.

_____________________________________

Legjobb rövid sorozat

Eve no Jikan

Ez a mindössze a 6 részes sorozat az utóbbi évek egyik legnagyobb remekének mondható. A jövőben járunk, ahol az emberszabású robotok már elterjedtek, mint háztartási cikkek, ám van egy kávézó, ahol az emberek és robotok megkülönböztetés nélkül lehetnek. A sorozat azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy van-e joguk a robotoknak emberi életet élni, és szerintem ezt nagyon jól csinálja. A grafika is nagyon szép, szóval mindenkinek ajánlom a sorozatot, nem is telik sok időbe megnézni.

_____________________________________

Legjobb újonc

Fullmetal Alchemist: Brotherhood

Újabb kategória, ahol az eredmény egyértelmű. Az új FMA sorozat minden tekintetben felülmúlta az első sorozatot, legyen szó karakterekről, történetről vagy éppen grafikáról. A sorozatra tényleg az epic a legjobb szó, nincs benne olyan momentum, ami unalmas lene, leszámítva talán az első 15 részt, ami tulajdonképpen ugyanabból állt, mint az első sorozat első 25 része.

_____________________________________

Mindent összevetve szerintem animék terén jó év volt ez a 2009, és úgy néz ki, ez a 2010-essel sem lesz másképp.

]]> http://viralu.wordpress.com/2010/05/09/2009/feed/ 6 viralu 24897 24897 16553 37124 21055 24897 38266 16553 13384 13913 20953 32856 13333 Névtelen-1 37970 16010 40062 31500 http://viralu.wordpress.com/2010/05/08/tavaszi-szezon/ http://viralu.wordpress.com/2010/05/08/tavaszi-szezon/#comments Sat, 08 May 2010 11:51:04 +0000 viralu http://viralu.wordpress.com/?p=178 ]]> Na, itt az én nagy visszatérő postom, ami eleinte egy hozzászólásnak indult Junchi blogján, de végül kinőtte magát, és úgy döntöttem ez egy jó alkalom lenne újraindítani a blogomat.

Na szóval, most minden sorozatot fel fogok sorolni a szezonból, amiket nézek (ha jól számolom, ez 15..), és leírom róluk egyenként a véleményemet. Képekkel most nem szolgálok, mert túl sok idő lenne. Ja, és semmi logika nincs a sorrendben, úgy írtam őket, ahogy eszembe jutottak.

Angel Beats: A kedvencem a szezonból, remek vígjáték és dráma elemekkel, illetve egy elég eredeti felállással. Mint ahogy Junchinak is, nekem is leginkább az tetszik benne, ahogy a komoly és komolytalan jeleneteket adagolják, anélkül, hogy túlzásba vinnék bármelyik részt is. Mondjuk a 6. epizód nekem most annyira nem tetszett, valahogy túl gyorsnak tűnt az egész, nem volt idő a dolgokra (magyarán összecsapott volt), és még a gay jelenetek száma is megnőtt.

Arakawa Under the Bridge: A szezon legjobb vígjátéka, nagyon beteg sorozat, tele gagekkel és idiótábbnál idiótább karakterekkel. Nem hasonlítanám a Bakemonogatarihoz (mint ahogy azt sokan mások teszik), mert a grafikán kívül szvsz nem sok hasonlóság van a kettő között. Az Arakawa egy szín tiszta gag-parádé, míg a Bakemonogatari fő cselekménye abból állt, hogy a különböző természetfeletti dolgokat kellett megoldania főhősünknek, és azért a kettő között van különbség.

Working!!: Nem egy rossz sorozat, bár nem is kiemelkedő. Vannak benne kellemes poénok, de semmi lol momentum, szóval ezt leginkább csak akkor ajánlanám, hogyha valakinek  sok szabadideje van, és nem tudja mire tölteni azt. Az viszont plusz, hogy se nem ecchi, se nem túlzott moeség nincs benne, mostanában nem sok ilyen slice-of-life sorozat szokott lenni.

Hakuouki: Nekem annyira nem jött be, bár most az utolsó résszel úgy tűnik végre jobban beindul a történet, szóval remélem innentől izgalmasabb lesz. A sok bishi különösebben nem zavar, jóval inkább az, ahogy látszólag az összes el kezd vonzódni a teljesen személyiség mentes főszereplő kiscsajhoz, illetve, hogy túl lassú az egész.

Sarai-ya Goyou: Ha viszont már szamurájok, akkor a ezt a sorozatot nagyon szeretem, és szerintem megérne bárkinek egy próbát. Attól függetlenül, hogy egy szamuráj a főszereplő, nem sok akció van a sorozatban (4 rész alatt ~10mp), de nekem talán épp ezért tetszik, sokkal seinenesebb, mint eddig bármelyik ilyen témával foglalkozó sorozat, amit láttam. Ez a sorozat is lassú, viszont nem válik unalmassá, mint a Hakuouki, illetve a grafika is sokkal szebb. A karakterdesignokat említeném még meg, amik elsőre kicsit furcsán festhetnek, de szerintem gyorsan hozzá lehet szokni, és fel lehet fedezni a bennük lévő “bájt”.

K-On!!: nekem ez már 4 rész után is sok. Az első sorozatot a Blu-Rayek kijövetelével egyidőben néztem, és így pont jó is volt, havonta-kéthavonta 2 epizód, viszont heti egy számomra fárasztó, és szinte rosszul vagyok, hogyha belegondolok, hogy ez a sorozat elvileg 24+ epizódos lesz.

Ichiban Ushiro no Daimaou:  a szezon meglepetése számomra, azt hittem, hogy egy újabb történet nélküli ecchit kapunk majd, de szerencsére nem. Rég láttam már olyan jó ecchit, ami nem lett unalmas 2-3 rész után, szóval ez mindenképpen egy ajánlott mű a stílus kedvelői számára. Lehet, hogy a történet nem állná meg a helyét a fanservice nélkül, de így a kettő együtt egy remek sorozatot alkot.

Rainbow:  Nem rossz sorozat, mindenképpen egyedi témával foglalkozik, és a megvalósítás is jó, de számomra valami hiányzik belőle. Azt nem tudom, hogy mi, de valahogy mégsem érzem azt, hogy különösebben kiemelkedő sorozat lenne, pedig lehetne.

Senkou no Night Raid: a Sora no Woto-t követi az Anime no Chikara nevű projectben, és bár a két sorozatban semmi közös nincs, ezt is legalább annyira – ha nem jobban – élvezhetőnek találom. Eddigi epizodikus cselekménye miatt leginkább talán a Darker than Blackhez tudnám hasonlítani, és mint ahogy ott is, a főszál szépen lassan bontakozik ki a az epizódok alatt. Nem tudom, hogy merre fog haladni a sorozat, de ez is a jobbak közé tartozik szerintem a szezonból.

Giant Klling: Nem szeretem a focit, de ez a sorozat még így is élvezhető. Átlagos sportaniméktől eltérően itt nem egy játékos a főszereplő, hanem a menedzser, akinek az a dolga, hogy egy gyenge csapatból egy erősebb csapatot alkosson. Mindig is szerettem az olyan sorozatokat, ahol a főhős az eszével ér el dolgokat, és emiatt kedvelem ezt is.

Kaichou wa Maid-Sama: számomra egy kicsit semmilyen sorozat, nem érzem úgy, hogy lenne valami kapcsolat a részek között, mintha csak egymás után lennének dobálva. Leginkább talán a Special A-hoz hasonlít, ahol a két főszereplő viszonya eléggé hasonló volt, viszont az nekem valahogy mégis jobban tetszett, talán a plot miatt.

kissxsis: Ezt azért kezdtem el nézni, mert az OVA-t is néztem, és nem szeretek félbehagyni sorozatokat. Nincs bajom az ecchivel, még akkor sem ha túl sok van belőle, de az a sorozat néhány helyen már tényleg kicsit ízléstelen, és nem a női testrészek mutogatása miatt, mert abból még nincs is olyan sok.

Yojou-han Shinwa Taikei: nagyon weird sorozat, de közben nagyon jó is, viszont ez biztos nem tetszene sok mindenkinek. Egy japán regény alapján készült (nem light novel), és névtelen főszereplőnkről szól, aki minden részben újraéli az egyetemi éveit, úgy, hogy mindig másik körhöz csatlakozik, de valahogy mindig sikerül elrontania az életét. Aki látta a Haruhi második évadját, azoknak azt mondanám, hogy képzeljenek el egy Endless Eightet, úgy, hogy minden részben más történik, de a végkifejlet így is ugyanaz marad. Azért, hogy kilépjen ebből a körforgásból, egy “nagy lehetőséget” kell megragadnia, amit már nagyjából tudunk is, hogy mi, de eddig egyik rész végén sem élt vele (bár minden rész végére közelebb kerül hozzá). Persze a főszereplő itt sem emlékszik semmire az előző epizódokból, de jó párszor van déja vu-je, ebben is hasonlítva ahhoz a bizonyos Endless Eigthez.

B Gata H Kei: Szintén kellemes csalódás, de így is csak az alsó-középkategóriában van. Elég érdekes felállás, és itt a fiú helyett a lány a perverz, viszont nem nagyon lép tovább a szokásos ecchi slice-of-life sorozatok szintjéről.

Ookiku Furikabutte S2: Erről nem fogok sokat mondani, akik olvasták az előző postom, azok tudják, hogy mi a véleményem a sorozatról, és ez a második évadra sem változott.

Ja, és majd elfelejtettem, volt itt még egy Heroman is, mit 2 rész után dobtam, mert iszonyú bárgyú volt. Tipikus amerikai rajzfilm, amilyenek a Cartoon Networkon is mennek, és én ilyenből nem nagyon kérek.

A történet:

Főszereplőnk, Mihashi Ren nagyapja iskolájába, a Mihashi-ba járt. Dobó játékosként játszott az iskola baseball csapatában, de mivel nagyon lassan tudott csak dobni, ezért a baseball csapatban mindenki utálta, amiért miatta vesztenek el minden meccset. Mihashi mégis önző volt, és nem adta át a nála ügyesebb Kanou-nak az “ász” helyet a csapatban, és mivel a nagyapjáé az iskola, a többiek sem tehettek ez ellen semmit.

Miután vége lett az “általános iskolának” (Japánban nem egészen így vannak az iskolák, de így egyszerűbb), Mihashi mégis úgy döntött, hogy ott hagyja a baseballt és vele együtt a Mihashi iskolát is.

Miután Mihashi beiratkozott a Nishiura középiskolába, meghallotta, hogy a frissen alakult baseball-klub embereket keres. Mihashi ezért elment a baseball pályára, de kizárólag csak azért, hogy megnézze őket, viszont amint odaért, a csapat edzője – aki mellesleg nő – odarángatta a többiekhez, és Mihashi szóhoz sem tudott jutni, már is bent volt a csapatban, mint dobó.

Miután elsírta – szó szerint – a többieknek, hogy hogyan is járt az általános suliban, csinálnak egy próbát, hogy tényleg olyan lassú-e, mint ahogy mondják. És igen, a dobásai tényleg nagyon lassúak, alig lépi át a 100km/h-t, míg egy hozzá hasonló korú dobó akár 130km/h felett is tud dobni. Viszont Abe, a csapat fogója észreveszi, hogy lassúsága ellenére Mihashi nem-mindennapi módon képes irányítani a labdát, és ez sokkal többet ér a sebességnél.

Itt megjegyezném, hogy Mihashi jelleme borzasztó a sorozat első felében, semmi önbizalma sincs, tipikus cry-baby karakter, aki egy mondatot nem tud végig mondani anélkül, hogy ne sírná el magát. A sorozat második felében sem változik sokat, de legalább kap önbizalmat, és egy sokkal szerethetőbb karakterré válik.

Mihashiék első próbajátéka a Mihashi iskola csapata ellen lesz – vagyis Mihashi régi csapata ellen. A végkimenetet nem mondanám el, mert én személy szerint végigizgultam az egészet, annyira nem lehet tudni, hogy ki fog nyerni.

Vélemény:

Ennek az animének a legnagyobb erőssége mindenképpen a karakterarzenálja. Rengeteg típusú karakter megtalálható benne, és mindegyik nagyon szerethető a maga módján. Nem tudok benne olyan karaktert találni (legyen szó akár ellenségről is), akit nem szerettem volna. Ezenkívül a baseballt hihetetlenül realisztikusan mutatja be (nincsenek labda által keltett szélörvények, stb. mint ahogy azt a Major egyik epizódjába beletekerve láttam ), és iszonyatosan jó hangulata van minden egyes epizódnak.  Nem tudom igazán szavakba foglalni, mi miatt lett óriási kedvencem az anime, de ezt mindenképpen látni kell – azok is akik esetleg nem ismerik a baseballt, vagy tartózkodnak a sportanime műfajtól. A baseballt nagyon jól bemutatja, én úgy ültem le elé, hogy nem tudtam sok mindent a baseballról, de mégis megértettem nagyjából mindent benne (persze vannak homályos dolgok). Negatívumként azt emelném ki, hogy csak 2 meccs fért bele az animébe, de ezen sajnos ezen nem lehetett segíteni, mert a mangából sem volt nagyon több, amikor ez készült.

Az animációt az A1 Production csinálta, ez az egyik legelső alkotásuk, de nagyon szép munkát végeztek, a manga képi világát teljesen visszaadják.

Végül annyit, hogy ez nálam egyértelműen 10/10 (de legszívesebben 10.000/10 lenne), első-számú kedvencemmé vált, és a mangája már nagyon vár arra, hogy elolvassam. És az is biztos, hogy nem egyszer néztem végig ezt az animét.

Végül az első opening – amit mindenkinek ajánlok megtekintésre, mert a nagyon jó zene mellett tökéletesen passzoló és hangulatos kép is van alatta -, amit sosem tudtam végigtekerni, mert annyira tetszett (és ez nálam nagyon ritka):

Szerk.: A videót cseréltem egy saját magam által feltöltött, szélesvásznú creditless videóra, aminek már a képe és a hangja is sokkal jobb minőségű.

Az animéhez ha minden igaz angol szinkron is készült, én nem hallgattam bele, szóval nem tudom milyen, de semmiképp sem ajánlom, mert az eredeti szinkronszínészek nagyon jók, és biztos, hogy semmi más nem tudná visszaadni ezt az érzést, főleg nem egy általában pocsék angol dub.

Leginkább természetesen a Fairy Tail érdekel, mivel egyik kedvenc mangám meganimálása lesz. A két animációs stúdió mindig remek munkát végeztek eddig, szóval a grafikával biztos nem lesz gond. Az egyetlen eddigi kijött kép alapján a karakterdesign sem fog nagyon elrugaszkodni az eredetitől – bár azért Mashima karakterei még mindig sokkal jobban néznek ki -, szóval remélhetőleg jó feldolgozást kapunk. Nagyon kíváncsi vagyok már a seiyuukra, illetve arra, hogy hány részes lesz.

A második, amit nagyon várok az a Kobato, mivel CLAMP + Madhouse = WIN. Eddig egy CLAMP műben sem csalódtam, a Madhouse is nagyon érti a dolgát, szóval ez biztos nagyon jó lesz.

A Kimi no Todoke is érdekel, egyrészt mert a Production IG is nagyon érti a dolgát, másrészt a karakter-design tetszetősnek tűnik, harmadrészt meg mert szeretem az ilyen romantikus school-life animéket.

A Winter Sonatát is várom már, elég régóta beharangozták, a K-Drama-ról eddig egy rossz szót sem hallottam, és rég volt már valami komolyabb szerelmi dráma adáson. A stúdiókat nem ismerem, de gondolom ez azért is van mert koreai-japán koprodukcióról van szó.

Végül a Letter Bee az, amitől még sokat várok, mert a Jump Festes specialja tetszett, ráadásul az még anime-original story volt, szóval a manga-feldolgozás csak jobb lehet. Sajnos az kicsit elrettent, hogy a Studio Pierrot fogja csinálni, nem egy minőségi animációs stúdió, de hátha összeszedik magukat.

És akkor nézzük a második szezonokat:

Darker then Black 2: Az első sorozatot nagyon szerettem, így ezt sem fogom kihagyni. Rengeteg rejtélyt hagytak az első sorozatban a készítők, ezekre remélem most választ kapunk majd. A 4 főszereplőből 2 meghalt, szóval valószínűleg kapunk új szereplőket is (például a képen szereplő lányt). Ja, és BONES.

Natsu no Arashi 2: Az első szezon is tetszett, ehhez több mindent nem nagyon tudok hozzáfűzni. Remélem hozza majd a színvonalat.

A Certain Scientific Railgun: Az Indexet szerettem, ez meg annak a spin-offja (bár úgy hallottam, hogy a mangája nem olyan jó), szóval már azért is nézem, mert ugyanabban a világban játszódik. J.C. Staff szintén nagyon jó stúdió, a grafikába nem fogunk csalódni.

Inuyasha 2: Az első sorozatot még nem fejeztem be, de tervbe van véve, szóval ha ez sikerül, mindenképpen nézem majd.

És akkor végül azok, amikből 1-2 részt megnéznék, aztán eldől a sorsuk:

A Sasameki Koto már csak azért is megérdemel egy próbát, mert yuri, azok pedig érdekelnek, hiszen még nem sokat láttam belőlük. A 11eyes is érdekesnek tűnik, de eddig minden visual novel feldolgozásban csalódtam, és a karakter-design sem tetszik igazán. A Kampfer mangája állítólag jó, szóval teszek majd vele egy próbát. Ezen 3 anime stúdióit egyáltalán nem ismerem, úgyhogy ehhez nem fűznék hozzá semmit.

A többi dolog nem igazán érdekel, de ahogy magamat ismerem, úgyis megfogom nézni mindegyik első részét, és a végén megint felveszek erre a szezonra is vagy 15 animét, akárhogy is tiltakozok magamban ellene.

Az animét nem volna kedvem nagyon bemutatni, inkább csak a gondolataimat foglalnám össze. Aki esetleg mégsem ismerné ezt az alkotást, annak ajánlom az AnimeAddicts D.Gray-man ismertetőjét, amit BlueSeraphim írt.

Kezdjük az első 50 résszel:

Az a szomorú ezzel kapcsolatban, hogy nagyon epizodikus az egész, és egyáltalán nem köt le semmi a gép elé. Ezen kívül tele van nyomva fillerekkel, amik még unalmasabbá teszik a dolgot, és azért nem könnyű 50 részt úgy végigülni, hogy nem kelti fel benne semmi az érdeklődésed. Az 50. rész előtt van egy “hosszabb” filler arc, azt nyugodtan ugorjátok át, mert borzalmas és csak elveszi a kedveteket az egésztől.

Na de akkor nézzük az anime jobbik felét:

Az 52. résztől teljesen beindulnak az események, és ez természetesen nagyon tetszett. A második 52 részt 3-4 nap alatt néztem meg, mert annyira sodort magával a story, hogy képtelenség volt lerakni. Bár néha már kicsit túlzásnak éreztem, hogy Allen minden második részben kap valami powerupot, legalább a felturbózott Innocence-e végre menő volt, és még a haja állása is megváltozott (lol). Amit hiányolok, hogy ahhoz képest, hogy elvileg Kanda is főszereplő, alig szerepelt valamennyit az egész animében (és amikor szerepelt akkor is csak azt hallottuk tőle folyton, hogy “Tch”). Karakterfejlődés szinte mindenki részéről volt, szóval emiatt is pozitívum jár. A Noah-k tényleg nagyon jó ellenségek (mint ahogy ezt már több helyen is hallottam), és a kedvencem közülük mindenképpen Tyki volt, nagyszerű karakter. Negatívum Lenalee haja, nem tudom mi szükség volt az elvesztésére,  de nagyon gázul nézett ki így röviden.

Az egész animében 2 kedvenc jelenetem van: az egyik amikor a halottnak hitt Allen jó shonen főhőshöz méltóan az utolsó percben menti meg Lenaleet a Millenium Earl-től, a másik pedig a Noé Bárka arc után lévő nagy összeborulás Allen és Timcampy részéről, én ott majd leestem a székről, úgy röhögtem. (persze a képek egyik esetében sem adják át azt az érzést, amit az animében)

Így utószónak annyit, hogy nagyon jó és hangulatos anime, mindenkinek bátran ajánlom, és szenvedjétek csak végig azt az első 50 részt, nem fogjátok megbánni. Az animének nem hiszem, hogy lesz folytatása, végül is elég jól le volt zárva a dolog (mindenki éli tovább a “mindennapi” az életét), szóval marad a manga, amit már el is kezdtem onnan, ahonnan az anime véget ért.

Bejelentés

Inuyasha Kanketsu-hen:

Na ezt is megéltük. A méltán híres Inuyasha anime ősszel folytatódik, onnan, ahonnan az első sorozat végetért, és ezúttal az összes hátralévő manga fejezetet fel fogja dolgozni. A seiyuuk és a készítők maradnak ugyanazok, mint voltak, ezzel egyértelműen megint a Sunrise veszi a kezébe a munkálatokat. Az első sorozatot 44. résznél félbehagytam, illetve láttam 53-104-ig az Animaxen, úgyhogy most itt lesz az ideje a maradékot is bepótolnom. Ősszel fog kezdődni. Egyre több jó címet jelentenek be őszre, szóval nagyon úgy néz ki, hogy legalább 10 animét mindenképpen nézni fogok a következő szezonból.  Kíváncsian várom.

Katt a nagy képért

Senjou no Valkyria 2: Gallia Royal Academy

Készül a Senjou no Valkyria játék 2. része PSP-re. A fejlesztő csapat ugyanaz, mint az első részé. A történet szerint egy Galliai Akadémián járunk, amikor kitör a polgárháború, és egy próbaidős tiszt lesz a főszereplőnk, aki a polgárháború miatt harcra kényszerül. Ennek köszönhetően a szereplők teljesen mások lesznek, csak a világ lesz ugyanaz, mint az első részben.

Ugyanazt a játékmenetet akarják követni, mint az első résznél. A játék teljes neve amúgy Senjou no Valkyria 2 Gallia Royal Academy, és nagyon úgy néz ki, hogy ezt tényleg 2. résznek gondolják és nem csak spinoffnak. Reménykedjünk, hogy lesz olyan jó, mint az első rész!

Én személy szerint kicsit furcsának találom az ötletet, de nem ítélkezek addig, amíg a játék meg nem jelenik. PS3-am nincs, de PSP-m van, úgyhogy ezt most mindenképpen ki fogom próbálni. Remélem a történet is lesz olyan, jó mint az első részé.